Vélemény? Szabadság!

admin2 Egyéb

 

Az USA-ban a gyerekeknek lehetősége nyílik arra, hogy érdeklődésüknek megfelelően teljesen egyedi órarendet állítsanak össze. A választható tananyagok között szerepelnek különféle zenei, művészeti és természettudományos foglalkozások, valamint a vitaóra is.

Ezeken a foglalkozásokon a fiatalok erkölcsi és társadalmi kérdésekről mondják el véleményüket és folytatnak összecsapásokat- kizárólag szóban és mindenkor kulturáltan. A tantárgyból nemcsak iskolai órák, hanem nagy érdeklődésre számot tartó országos versenyek is vannak.

A disputát a megértés egy eszközének tartják, így teljesen természetes számukra, hogy a diák a tanárral is vitázhat. A kommunikáció kölcsönös tiszteleten alapuló kétirányú utca, a tanár nem teljhatalmú tekintélyszemély, hanem partner és serpa a tudás birodalmában.

A vita szerepe

Az életünkben számtalanszor előfordul, hogy nem értünk egyet valakivel, akivel mégis közös nevezőt kell találnunk. Hogy hogyan sikerül nyugvópontra hozni a helyzetet, annak többféle lehetséges módja van. Veszekedhetünk, kiabálhatunk, passzív- agresszív módon kikényszeríthetjük, hogy az legyen, amit akarunk, játszmázhatunk és köthetünk alkukat VAGY egymásra figyelve, egymást hallva és meghallgatva ütköztethetjük is álláspontjainkat, hogy végül valahol nagyjából félúton találkozzon a véleményünk.

Az érveléstechnika, az értő figyelem, a másik nézőpontjának megismerésére való hajlandóság és képesség olyan, az egyén magabiztosságát és társas helyzetekben való sikerességét megnövelő tényezők, melyek tanulhatók és fejleszthetők. Azok, akik képesek érdemi vitát folytatni, mely után mindkét fél úgy érzi, hasznos volt az eszmecsere, hatalmas előnyben vannak azokkal szemben, akikkel nem lehet dűlőre jutni.

Vita = tiszteletlenség?

Vitába szállni a másikkal, feltárni a véleménykülönbségek okát és megérteni a miértjét nem a tiszteletlenség jele. Épp ellenkezőleg! Annak egy lehetséges mutatója, hogy meg akarjuk ismerni a másikat és nem zárkózunk el az igazsága elől.

Hazánkban a kulturális sémák alapján a vendégnek mindig igaza van, a tanár jobban tudja és asszonynak kuss a neve. A korábban rögzült minták lassan ugyan változni látszanak, de még mindig általános a közvélekedésben, hogy nem vitázunk és nem konfrontálódunk. Főleg nem tekintélyszeméllyel. Főleg nem akkor, amikor biztosan tudjuk, hogy a másik botorságokat beszél.

Miért jó vitázni?

Az olyan nyilvánvaló okokon túl, mint a nyelvi és szónoki készségek fejlődése, a kulturált nyelvi magatartás vagy a beszédtechnikai és kommunikációs készségek fejlődése, további előnyökhöz is juthat az a gyerek és felnőtt, aki tud és mer vitázni másokkal. Ha nem nyerni akarunk, hanem érdemi vitát folytatni, akkor a megértés szándéka egyúttal empatikussá és befogadóvá is tesz bennünket. Lehetővé teszi számunkra, hogy olyan új nézőpontokat ismerjünk meg, melyeket korábban nem vettünk észre. Alkalmat teremt arra, hogy új kultúrákat ismerjünk meg és megerősít abban a meggyőződésben, hogy hatással vagyunk a sorsunkra.

Azok a gyerekek, akik indirekt módon azt tanulják, hogy a felnőtt felsőbbrendű és megkérdőjelezhetetlen, gyakrabban válnak rossz szándékú felnőttek áldozataivá. Azok a felnőttek, akik képtelenek szalonképes módon kifejezni egyet nem értésünket, kevésbé kedveltek és személyes előmenetelükben rendre megakadnak. Azok a nemzetek, melyek képviselői ideológiailag merev vitahelyzetek fenntartására törekszenek ahelyett, hogy nyitottak legyenek további aspektusok befogadására, könnyen marginalizálódnak vagy szeparálódnak.

A véleménykülönbség természetes, az emberi lét velejárója. A véleményszabadságnak is annak kellene lennie.