F-ÉSz-Book: Közösségi média okosan II.

admin Egyéb

Szokták mondani, hogy mindenki tud gyereket nevelni… kivéve az, akinek van. Fokozottan igaz ez a kamaszokra. Nekik nem csak hormonális, hanem érzelmi hullámaik is vannak, ráadásul mindennél fontosabb a kortárs közeg elismerése. Így aztán előfordulhat, hogy bár korábban úgy gondoltad, nem lesz okostelefon gimi előtt és az biztos, hogy nem netezhet laptopról a szobájából, most mégis ész – és kontroll – nélkül szörfölhet a neten. Van Facebook regisztrációja, Insta fiókja, vlogol és órákig tud beszélni a barátnőkkel suli után kizárólag emojikban.

emoji

Photo by Fausto García on Unsplash

Kanapéhuszárok generációja?

A kamaszok tele vannak szorongással, félelmekkel, megfelelni vágyással, és sokszor látnak fekete-fehérben. Szeretnék, ha szeretnék őket. De persze úgy és akkor, ahogy és amikor ők szeretnék. A hormonális és érzelmi kavalkádban pedig gyakran érzik úgy, hogy véleményt kell mondaniuk. Mindenről. Sokszor fájdalmasan éleslátók, máskor bosszantóan tájékozatlanok. Az viszont kutatásokkal bizonyított, hogy sokkal hajlamosabbak konfrontálódni az online térben, mint a valóságban. Minden hetedik fiatal keveredik rendszeresen vitába, 46%-uk anonim módon. Duplán aggályos ez, hiszen aki névvel és valós profillal teszi, kiszolgáltatja önmagát. Mások pontosan azonosítani tudják őt és idővel akár a gyenge pontjait is felismerhetik. Ha nem is akarják az így szerzett adatokat rossz célokra használni, ösztöndíjaknál, állásinterjúkon még vethet rá rossz fényt a korábbi kamaszos hevület.

Nem jár jobban az sem, aki arc nélkül mond oda. Az ismeretlenségbe burkolózva egészen szélsőséges álláspontokra is eljuthat egy útkereső fiatal, ami mind a kisközösség, mind a társadalom egésze szempontjából veszélyes lehet. Gondoljunk csak a közelmúlt iskolai lövöldözéseire!

Csúfolódás level 100

Régen is előfordulhatott, hogy a közösség valamilyen okból eltérő tagja – legyen akár kiemelten sikeres vagy sikertelen, vizuálisan eltérő vagy bármilyen okból ‘más’ – csúfolódás tárgyává vált. A felnőttek hajlamosak leegyszerűsíteni a kérdéskört, miközben a régi gyerekeknek is nagyon nehéz volt ugyan, de az ő életük bizonyos szempontból  meg sem közelíti a mai gyerekek terheit. Azáltal, hogy a hétköznapok keretei kitágultak, a zaklatás már túlnőtt az iskolai határain. 

padon ülő telefonozó fiatal

Photo by James Sutton on Unsplash

 

Azt, hogy a bántalmazó meddig megy el, leginkább csak az ő jóérzésén múlik, hiszen az amúgy is marginalizálódott gyerekek sokszor azonosulnak a sértegetéssel, illetve szégyellik magukat, félnek, nem mernek szólni. Így, miközben korábban nyolctól kettőig tartott az iskolai pszichoterror, ma  akár szó szerint napi 24 órában jelen lehet a bántalmazott életében.

Influenszerek: Önjelölt véleményvezérek kora

A fiatalok körében annyira népszerű az influenszerség, mint karrierút, hogy már edukációs influenszerfesztiválokat és táborokat is tartanak szemfüles marketingesek. Egy jól menő influenszer rengeteg követővel rendelkezik, csodálatos életet él és rengeteget keres- látszólag semmittevéssel. A véleményvezérek között is akad mindenféle ember, akárcsak a leghétköznapibb társaságokban. Vannak olyanok, akik szakértői valamely témának, valódi, minőségi tartalmat gyártanak. 

De mi is az a minőségi tartalom? Tartalom lehet bármi, ami megjelenik a digitális plaftormokon- fotótól a videóig, podcasttól a carpool karaokéig. De unikális és minőségi csak akkor tud lenni, ha a vlogger-blogger-instaceleb időről időre kreatív ötletekkel áll elő, időt és pénzt nem sajnálva valósítja meg őket és a megvalósításról készült anyagokat izgalmas, jellegzetes és technikai értelemben lenyűgöző módon valósítja meg. Egy jó influenszer egyszerre a szomszéd srác/ csaj a szomszédból és techguru, appvarázsló.

Flört a vége mindennek: a cseteléstől a szextingen át a bosszúpornóig

Ahogy az élet minden területére, úgy a hálószobákba is bekopogott az online (ál)valóság. Teret nyertek a párkereső appok és ma már mindenki meszendzserezik, vácápol vagy vájberezik. Megváltoztak a párkapcsolati rituálék és az ismerkedési szabályok is. Valahogy minden gyorsabb és kitárulkozóbb. Az interneten azonban mindenki azt állít magáról, amit csak akar. Érdemes folyamatosan résen lenni.

tablet

Photo by JESHOOTS.COM on Unsplash

 

Előfordulhat, hogy az ismerkedési fázisban a gyermekünket erotikus fotók küldésére kérik, vagy neki küldenek ilyen jellegű kéretlen tartalmat. Bár nem cél a gyermekek elrettentése, beszéljünk az ilyen esetekről, még mielőtt megtörténnének! Mondjuk el, hogy hozzánk bármikor jöhet, ha zaklatják, mert komolyan fogjuk venni. (És vegyük is komolyan.)

Ha családunkban van fiatal, bizonyára hallottunk már róla – vagy hallottunk valakiről, aki átélte -, hogy milyen gyakori a szexting, olykor épp előjátékként. Ez tulajdonképpen telefonon történő pettinget jelent, amikor vizuális és verbális ingerekkel tüzelik fel a felek a vágyat. Még felnőttként, komoly és tartós párkapcsolatban is nagyon fontoljuk meg bármilyen erotikus jellegű fotó vagy videó elkészültét. Amit egyszer kiadtunk a kezünk közül- különösen, ha az internet bevonásával, már nem a miénk. A legnagyobb szerelem is véget érhet egyszer, s ilyenkor csak a másik fél tisztességében bízhatunk. Hogy ez mire elég, azt döntse el ki-ki maga. miután rákeresett a bosszúpornó kifejezésre! (A bosszúpornó olyan közös megegyezéssel, vagy engedély nélkül rögzített szexuális tartalmú fotó, vagy videó, melyet a szakítás közben- után a sértett fél tesz ‘közkinccsé’ a másik fél beleegyezése nélkül.)

 

Mit tegyek? És mit ne?

szülő gyerekkel ikon

Photo by Waldemar Brandt on Unsplash

 

 

Semmiképp ne tiltsuk az internethasználatot, de ha lehet, korlátozzuk azt. Azok a fiatalok, akik limitált időben használják a kapcsolattartás online formáit, jelentősen boldogabbnak érzik magukat, mint akiknek korlátlan idő áll rendelkezésére a neten.

Beszélgessünk, amennyit csak lehet. Fiúkról, lányokról, suliról…Mindenről, ami a gyereket hazasegíti az intézményből és ami lehetőséget nyújthat kiszűrni az esetleges negatív hatású élményeket. Ismerjük meg a gyermekünk igazi valóját.

Legyünk kritikusak!  Az internet egy nagy olvasztótégely. Vannak benne jók és rosszak, szorgalmasak és lusták. Jószándékúak és perverzek.
Nem őrizhetjük a gyerekeink minden lépését, de megtaníthatjuk nekik, hogyan szűrjék ki, ha baj van, kihez forduljanak, ha szükséges. Minden körülmények között biztosítsuk róla, hogy akkor is szeretjük, ha hibázott. Mondjuk el újra és újra, hogy bennünket bármikor hívhat, ha szüksége van ránk.

Ellenőrizzük, hogy mit csinál. Valószínűleg kamaszként égtelen haragra gerjed majd, ha erre kérjük, időnként mégis ellenőrizzük a keresési előzményeit, vagy telepítsünk szűrőprogramokat.

Tanuljunk minél többet a számunkra már- esetleg- ismeretlen világról. Tanuljuk meg az emojik jelentését, néhány hasznos kifejezést, vagy a taggelést Instán. Esetleg kérjük meg a gyereket, hogy tanítson ő minket! A fiataloknak számtalan hasznos ötlete van. Csavarintsunk egyet a kapcsolatunkban és néha engedjük, hogy ő vezessen minket.

Szeressük és értsük meg, akkor is, ha nem értjük. Legyünk ott neki, online-offline, mindig.

 

Forrásként használt bejegyzések: ITT, ITT és ITT