F-ÉSz-Book: Közösségi média okosan I.

admin Egyéb

A legnagyobb közösségi média platform jelenleg nagyjából 2,4 milliárd olyan tagot számlál, akik bizonyíthatóan legalább havonta egyszer látogatják az oldalt. A magyar átlag napi 86 perc, azaz csaknem másfél óra. Az átlag sok-sok felhasználó egyéni adataiból adódik össze, így benne vannak azok is, akik naponta egyszer épphogy ránéznek az üzeneteikre, és azok is, akik folyamatosan aktívak.  Kiugróan magas a fiatalok online jelenléte: a felhasználók 90%-a naponta csekkolja az eseményeket, miközben 70%-uk nem ismeri személyesen minden ismerősét a face-en.

telefont nyomkodó emberek

Photo by ROBIN WORRALL on Unsplash

 

A kutatók az alábbi három csoportba osztják a  facebook-ozókat: az intenzíven jelenlévők, a közepesen sokat aktívak és az ésszel netezők csoportjába. A felmérések szerint az intenzív felhasználók között jelentős számban vannak nők, harminc év alattiak vagy alacsony iskolai végzettségűek. Magyarországon – akárcsak a legtöbb államban – az esti órák forgalma a legjelentősebb.

FOMO: közösségi?! háló

A FOMO egy mozaikszó, az angol Fear of Missing Out, azaz a ’félek, hogy kimaradok valamiből’ frusztrációja. Miközben a személyes kapcsolataink egyre távolságtartóbbak és ridegebbek, a közösségi média megadja a fontosság és a kapcsolódás illúzióját. De vajon a meglévő többszáz ismerősünk közül hányat hívhatnánk fel az éjszaka közepén, ha segítségre szorulnánk?

Ráadásul a Facebook, az Insta és más fórumok is folyamatosan arra sarkallnak bennünket, hogy legyünk érdekesek, izgalmasak, egzotikusak. Legyünk valamilyenek. Valamilyennek lenni ugyanis menő, míg átlagosnak lenni unalmas. Ez a jelentős társadalmi nyomás megjelenik a tartalomgyártási stratégiánkban és feszítő érzésként sokszor a legbensőbb privát terünkben is.

like ikonok

Photo by George Pagan III on Unsplash

 

Hiszen milyen az átlagos élet? Munka, család, gyerekek? Földközi tengeri hajóutak és síelés Aspen-ben? Mindenkinek más. De a közösségi médiában gyakran megjelenő kivagyiság miatt mégis bármelyikünk érezheti úgy, hogy az ő élete valahogy kevés. Mennyi mindenre nem jut idő és pénz! Mi minden marad ki az életünkből?! Egyre nyúló bakancslista, soha nem enyhülő vágyakozás. Miközben belehergeljük magunkat a tanácstalanságba (“Mégis, hogyan csinálja? Miből telik neki rá?”), a szorongásba (“Mit csinálok rosszul? Már harmincöt vagyok és még soha nem…”) és a dühös irigységbe (“Neki könnyű! Bezzeg nekem!”), elfelejtjük reálisan látni a kép mögötti valóságot. Nem kezeljük helyiértékén a saját életünket.

Fekete lyuk a kismama-univerzumban: a sharenting

Újabb idegen szó a gyermeknevelés egyre duzzadó szótárában, mely két angol kifejezés, a share (megosztani) és a parenting (szülőség) szavak összevonásából született. Jelentése nagyjából azt a szülői magatartás jelöli, amit kismama-betegségnek szokás aposztrofálni. Naponta – akár többször is- fotók a kicsiről, vicces helyzetek, alkotások, lábnyomok, strandolós, pancsizós videók. Így válik a szülő és a család szeme fénye kizárólag jószándékból köztulajdonná.

Nemcsak azért aggályos ez, mert a gyermek teste az övé, vagy mert értő beleegyezés hiányában a posztolás sérti a kiskorú jogait, hanem azért is, mert az utód születési időpontját, lakhelyét, nevét kiadva kiszolgáltatjuk őt a visszaéléseknek.

Sokan nem értik azt sem, mi a baj a fürdőkádból posztolással. De érdemes a gondolatot megfordítani: vajon anya örülne, ha a kamasz gyereke pattintana fel róla egy pucér fotót az internetre?! Na ugye.

arcát eltakaró nő

Photo by pawel szvmanski on Unsplash

 

Az is igaz persze, hogy sok család él a világ számos pontjára szétszóródva és ha nincs megosztás, valójában nincs aktív tudás a családtagokról. Kiküszöbölve a láthatóságot, a tudatosabb szülők zárt családi csoportokat hoznak létre, melyben informálni tudják a nagyikat és rokonokat anélkül, hogy a gyerekek ragadozók prédájává válhatnának. A szakértők szerint azonban ezzel csak a probléma egyik részét tudjuk kizárni. A szolgáltató részére ugyanis ugyanúgy hozzáférhetővé válnak a fotók. Az internet pedig nem felejt. Milyen cuki lesz, ha majd a felnőtt fiunk munkahelyi jelentkezése mellé a keresők néhány klikk után kidobják a horvát tengerparti nyaralós-kukis képeket 2010-ből!

Elfogadja a felhasználás feltételeit?

Naná! Persze legtöbbször valójában fogalmunk sincsen, hogy egy adott app letöltésekor vagy oldalra való regisztrációkor valójában mire mondunk igent. Mégis hányszor fordult elő, hogy részletesen, értőn, figyelve elolvastuk mind a száznegyven oldalnyi felhasználói feltételt? Az emberek nagy része a ’klikk és kész’ elvet követve mielőbb felhasználói élményhez szeretne jutni és nem nagyon érdeklik a részletek.

pipa egy körben

Photo by Markus Spiske on Unsplash

 

Ennek aztán nemvárt következményei lehetnek. Az enyhébbek között szerepelhet, hogy olykor hideghívásokat kapunk vadidegen cégektől és ötletünk nincsen, hogyan jutottak a telefonszámunkhoz. Hasonlóan gyakori, hogy hírlevelekkel, kéretlen reklámokkal vagy fantasztikus lehetőségekkel kezdenek bombázni bennünket. Vannak azonban extrém meglepetések is. Előfordulhat, hogy a regisztrációnkkal hozzájárulásunkat adjuk ahhoz, hogy a fényképeinket reklámcélokra használják vagy automatikusan elfogadunk más szolgáltatásokat is.

Az interneten nemzetközi vizeken vagyunk, sajátos nyelvvel, szabályokkal és tájékozódási rendszerrel. Kövessük a jobb félni, mint megijedni elvét!

Következő posztunkból megtudhatod, mire érdemes figyelni, ha már a gyermeked is aktív felhasználói profillal rendelkezik.

Felhasznált források: ITT és ITT