Újé!vi fogadalmak

Zölei-Kocsis Blanka Egyéb

Az év végének közeledtével menetrendszerűen beindul a bullshit-gyár, melynek termelékenysége napról napra fokozódik. Amint átlépjük a bűvös éjfélt, mindenkinek van egy elmés gondolata, hasznos tippje, világmegváltó tapasztalata vagy egyetlen igaz útként megjelölt módszere arra, hogy a világ onnantól többé már sose legyen olyan, mint előtte volt. Önjelölt életvezetési tanácsadók, sokat idézett – soha, sehol, senkinek – házi Coelho-k próbálnak fényként vezetni az éjszakában. Aztán vagy sikerül nekik, vagy nem.

Terem, terem, teremteremterem…

Januárban dübörög a nagy átalakítóbiznisz, igyekszünk végre saját magunk lehető legjobb változatává válni. Tanfolyamba kezdünk, sportbérletet veszünk, fogadalmat teszünk. Eleinte hatalmas lelkesedéssel készülünk az egyes találkozókra, míg végül teljesen el nem veszítjük az érdeklődésünket és a motivációnkat, jellemző módon legkésőbb január végére.
Ha komoly elhatározásra jutottunk és valóban változtatni szeretnénk, természetesen megtehetjük. Sőt! Tegyük is meg! De ne felejtsük el, hogy megváltoztatni valamit a működésünkben legtöbbször nehéz: kitartást és következetességet kíván, nem pedig január elsejét.

Fotó: Pixabay

Akkor el se kezdjem?!

Naná, hogy de! Ha felismertük, hogy valahol hiányunk, vagy elakadásunk van, ha úgy érezzük, szeretnénk és tudunk változtatni, mindenképpen próbáljuk meg. A hétköznapok boldogsága, a hazaérkezés élménye, a szeretni és szeretve lenni bizonyossága a legcsodálatosabb érzések a világon. Az lenne igazán jó, ha mindannyian megtapasztalhatnánk nap nap után.

A rendszerszemlélet egyik legalapvetőbb gondolata, hogy a család, a munkahely vagy bármely más emberi kapcsolat, szerveződés rendszerként értelmezhető. A rendszer egyes elemeit, azok működését nem változtathatjuk meg. De önmagunkat igen. S ha a rendszer egyik eleme – azaz mi magunk – változik, maga a rendszer is szükségszerűen átalakul.

A gyakrolat teszi…

A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy ha van valamilyen gondunk, akkor a megoldás érdekében lépjünk egyet hátra és vizsgáljuk meg a problémát egy kicsit távolabbról!
Szeretnéd, ha a férjed és a gyerekek a szennyestartóba tennék a szennyest, s emiatt gyakran perlekedsz velük, ez pedig az egész családban feszültséget generál?

Fotó Unsplash

Több lehetőséged is van. Az egyik, hogy beteszed a szennyest a szennyestartóba – vitatkozás nélkül. Ha a végén így is, úgy is megteszed, megspórolhatsz magadnak némi hegyi beszéddel töltött időt és energiát, őket pedig egy teljesen érdektelen monológ meghallgatásától óvod meg.
Persze dönthetsz másként is. Megpróbálhatod feltárni, hogy mi az oka a feladat el nem végzésének. Lehet, hogy nem tudják pontosan, melyik szín melyik tartóba való? Írj listát, kisebbeknek csinálj színkódos jelölést és ragaszd a szennyestartóra!
Egyszerűen csak trehányak? Vezess be új szabályt! Jelezd, hogy csak az a ruha kerül mosásba – szerencsés, ha nem feltétlenül csak és kizárólag általad -, ami a szennyesben van. A padlón, kamaszszobákban, szék támláján „felejtett” ruhadarabok tekintetében nem hozol döntéseket mások helyett. Ha kimondtad, tartsd is be! Nem kell napjában százszor felemlegetni, egyszerűen csak vedd komolyan, amit eldöntöttél. Érteni fogják az üzenetet – legkésőbb akkor, amikor elfogynak a tiszta alsók.

Vágyom rá, szeretném vagy akarom?

A gyerekek nyelvhasználatára jellemző, hogy ha valamit el akarnak érni, meg akarnak kapni, akkor azt mondják kell, akarom, kéne. Nem kérnek, utasítanak. Mi pedig megtanítjuk őket arra, hogy beszéljenek „szépen”. Nem kell, hanem kérem. Nem akarom, hanem szeretném.  Meglepő módon ebben mi szülők akkor is nagyon következetesek szoktunk lenni, ha semmi másban sem… szóval a gyerekek előbb-utóbb belejönnek a „helyes” szavak használatába.

Pedig ez nem csak szemantika! Egyáltalán nem mindegy, hogy vágyom rá, hogy évente egyszer elutazhassunk a családdal valahová, szeretném, ha elutazhatnánk, vagy el akarok menni nyaralni.
Ha vágyakozom, álmodozom. Ha szeretném, talán már megoldási útvonalakon is gondolkozom. Ha viszont évente egyszer el akarok utazni, ki fogom találni, hogyan megvalósítható mindez. Félreteszek havi tízezer forintot? Gyűjtöm a kétszáz forintosokat egész évben? Pásztázom a last minute utazási oldalakat és követem a kuponos cégek kínálatát, esetleg bevállalok néhány extra műszakot? Sok minden lehetséges, az a kérdés, nekünk mi fér bele?

Fotó: Unsplash

Álmodozni legális!

„Álmodozás az élet megrontója.” – mondta Vörösmarty és sokan egyetértenek vele. Az álmodozás ugyanakkor nem feltétlenül káros vagy hátráltató dolog. Lélekvidító hatással is bírhat, ha elképzeljük mindazt, amink még nincs. Segíthet, hogy kikristályosodjon bennünk, mit is szeretnénk kezdeni magunkkal és az életünkkel. Megfogalmazni, hogy mit akarok az élettől az első és legfontosabb lépés. Kimondani a második. Utána már csak el kell érni.