Tolerancia: ne mondj csütörtököt!

admin Egyéb

November 16-a a tolerancia nemzetközi napja. Az, hogy egyáltalán létezik, hogy szükség van rá, hogy létezzen, sokat elmond a társadalmunkról és a társadalmi párbeszéd valódi gördülékenységéről. A rasszizmus, a vallási meggyőződés, a nemi identitás vagy akár csak a kevésbé feltűnő külső jegyek alapján való megkülönböztetés része a hétköznapjainknak. Sokszor észre sem vesszük, mit csinálunk. Nem tudatos dologról, hanem belénk ivódott gyakorlatról van szó. Ez mégsem ment fel minket.

Gondoljunk csak bele! Könnyen lehet, hogy magunkat elfogadónak tartjuk, mégis halálra aggódjuk magunkat, ha a huszonéves fiunk vagy lányunk nem hoz haza bemutatni senkit. Csak nem meleg? Ugye, nem?!… Mert hát… elvben persze rendben van a szexuális sokszínűség, de miért kell felvonulni? Miért nem csinálják csak a négy fal között?

Fotó: Unsplash

Vagy ha utazunk egy tömegközlekedési eszközön és felszáll egy csapatnyi suhanc, a táskánkat ösztönösen magunkhoz szorítjuk. Akkor is, ha kiderül, hogy udvarias fiatalemberekről van szó.

Ha valaki csadorban jár – mert nyilván halvány lila gőzünk nincs arról, hogy a csador, a burka, a nikáb és a hidzsáb nem ugyanaz -, feltételezzük, hogy az illető terrorista, vagy bolond. Esetleg mindkettő. No, nyilván nem szemtől szemben. Csak úgy magunkban, meg a háta mögött, magyarosan.

Semmi bajunk a zsidókkal, sőt, a holokausztot mélyen elítéljük és nem is értjük, hogyan történhetett ez Európa kellős közepén. De azt már nem tudjuk, hogy a zsidók számára a holokauszt valójában Soá és ha valaki fukar, vagy kiemelkedően jó az üzleti életben, rutinszerűen lezsidózzuk az illetőt.

Az ovis gyerekünk barátait a „kövér csaj kislánya”- ként és a „magas hapsi, aki mindig késik kisfia”-ként azonosítjuk. Tipizálunk és sztereotipizálunk, mert nekünk így könnyebb. Előítéleteink vannak, mert félünk az ismeretlentől. Ugyanakkor 2019-ben a világ nyitott könyv. Az információ sokak számára könnyen hozzáférhető. A félelem az ismeretlentől már nem lehet kifogás.

Mindenki célpont: a kövérek és a nagyon vékonyak, a divatosak és a tramplik, a melegek és a heterok, a vallásosak és az ateisták. Az elvált szülők gyerekei és a maguk is elváltak, a sokgyerekesek és a szinglik. A munkanélküliek és az álláshalmozók, a szakmunkások és a diplomások. A csórók, a gazdagok, az afroamerikaiak, a cigányok, a zsidók a keletiek… mind-mind felcímkézett és megkülönböztetett csoportok. De akkor kik az átlag? A leghangosabbak?

A gyerekek másként látnak

A gyerekek gyakran nem is veszik észre, ha valaki „más”, csak ha a szüleik felhívják a figyelmüket rá. Számukra a fontos tulajdonságok elsősorban nem vizuálisak. Az alapján döntenek- éreznek valakivel kapcsolatban, hogy milyen a jelleme és hogyan bánik velük. Legalábbis, ha hagyjuk nekik. És ha engem kérdeztek, hagynunk kellene. Sőt, tanulni tőlük. Lenne mit.