Stresszcsökkentő tippek sulikezdéshez

admin Egyéb

Miközben mindenki szorong, hogy mit hoz magával a koronavírushelyzet, lesz-e munkánk októberben és meddig tartanak ki az iskolák, visszavonhatatlanul itt van, megérkezett és eljött a fél éve várt sulikezdés. Nem tudjuk, mi lesz majd, de a mostban újra beindulnak a szaladós reggelek, a letagadható leckék – hiszen anyának nem kell mindent digitalizálnia – és miközben minden jóleső ismerősséggel kúszik vissza az életünkbe, valójában valami nagyon is megváltozott. Az intézménybe járó 3+ éves korosztály még soha nem hagyott ki ennyi időt egyszerre a közoktatásban.

Sulikezdés = stressz

Az iskolakezdés normál esetben is nagyon stresszes mind a gyerekeknek, mind a szülőknek. Ezt a feladattartási képesség, az egyéni rugalmasság, a személyiségi vonások és más egyedi jellemzők függvényében minden ovis és iskolás másként éli meg, most azonban érdemes arra kalkulálni, hogy az intenzív zaj, az otthoninál valószínűleg feszesebb és ingergazdagabb napi ritmus és a közösségben működés vitamentes gördülékenységéhez szükséges energiák biztosítása mellett a gyerekek elfáradnak és nyűgösebbek lesznek délutánonként, mint korábban.

Tudatosítsuk magunkban, hogy a mi kis apróságunk nem azért felesel, veszekszik vagy éppen passzív, mert egy megátalkodott kis szörnyeteg, hanem mert nagyon megviseli őt az újrakezdéssel – vagy éppen a bizonytalanság kellős közepette elkezdéssel – járó terhelés.

Fotó: Unsplash

5 feszültségkezelő tipp suli utánra

  1. Víz + uzsonna.

A gyerekek a játék hevében vagy az összpontosítás miatt elfelejtenek inni, olykor enni is. Ez viszont figyelmetlenné, ingerültté és fáradékonnyá teheti őket, miközben nem tudják megfogalmazni, mi is a valódi problémájuk. A legjobb, ha ovi-suli után vízzel és könnyed uzsonnával- gyümölccsel, joghurttal, más gyorsan felszívódó, természetes és egészséges szénhidrátokat tartalmazó étekkel- kínáljuk őket.

2. 30 perc csend.

Amikor hazaérünk egy fárasztó nap után, legtöbbször semmi másra nem vágyunk, csak hogy egy kis ideig senki se szóljon hozzánk és hagyjanak minket magunkra. Az egész napos zaj és koncentráció hatására a gyerekek mentális tartalékai is lemerülnek, így, ha tehetjük, ne szervezzünk számukra azonnal programot! Fontoljuk meg a szakköröket és egyéb kiegészítő tevékenységeket és hagyjuk számukra időt az átkapcsolásra. Akár küldjük őket pihenni a szobájukba, vagy bambuljunk közösen- és szótlanul – a kanapén.

3. Kérdezzünk jól!

„- Mi volt ma a suliban?” – kérdezi minden szülő. „-Semmi!” – válaszolja szinte minden gyerek. Ahhoz, hogy valódi beszélgetés alakulhasson ki, valódi kérdéseket kell feltennünk és nekünk is adnunk magunkból.

Először is: hagyjunk időt, hogy a lélek is hazaérjen. Másodszor pedig, ne kérdezzünk hülyeségeket! Olyan beszélgetésindító mondatokkal, mint „Volt-e ma verekedés?”, „Kivel tudtál együtt nevetni?” vagy „Melyik órán tanultad a legérdekesebb dolgot?” többre mehetünk, mint azokkal a kérdésekkel, amik már a mi korunkban sem működtek igazán. Kamaszok az igazi kemény dió. Számukra egyszerűen csak álljunk rendelkezésre, ha beszélni akarnak. (És fogadjuk el, ha nem akarnak.) Mást úgyse tehetünk.

4. Lefekvés előtti szeánszok.

Mind ismerjük azt a bosszantó gyerekszokást, hogy lefekvés előtt, a félsötétben indul meg a szó. Ha a gyerek hajlamos az esti megnyílásra, stresszelés és befeszülés helyett hozzunk fél-egy órával korábbra a pizsamás ágyba bújás időpontját és próbáljunk örülni annak, hogy beszélnek hozzánk-velünk. Hallgassuk meg őket, de csak akkor mondjunk véleményt, vagy adjunk tanácsot, ha megkérnek rá bennünket. Fontos, hogy ne „okoskodjunk bele”, ha csak meghallgatásra vágynak, mert legközelebb nem biztos, hogy hozzánk fognak jönni.

5. Tanítsuk meg, hogy érezni oké!

Felnőttekkel is gyakran előfordul, hogy nem ismerik ki magukat saját érzelmi világukban. Nem tudják megmondani, pontosan mit éreznek és nem tudják azonosítani azt sem, miért. Ez azonban már gyerekkorban is tanulható- és tanítható! Elmondhatjuk a gyereknek, hogy mi mit érzünk. Legitim megosztani vele, hogy fáradtak és dühösek vagyunk, emiatt nem tudunk figyelni, vagy hogy üres az érzelmi tankunk és szükségünk van néhány perc szünetre. Értessük meg vele, hogy a mi szükségleteink is fontosak és ismerjük (f)el, hogy az övéi is. Ne várjunk el, hanem kérjünk és cserébe adjunk is. A szülő- gyerek kapcsolatnak ideális esetben nem a kell és a muszáj, hanem a kölcsönösség az alapja.