Nábozny Natasa Viktória

admin Közönségszavazás

Amikor felelősséget vállaltam az életemért… Ha magamtól kellene beadnom ezt a pályázatot, nem tenném, mert nem érzem, hogy bárkit is tudnék motiválni. Csak életemben annyi visszajelzést kaptam emberektől, akik engem tekintenek példaképnek, hogy biztos van az a réteg, akit én is tudok motiválni.

Amikor nézem az ismerősök fotóit a Facebookon, amin nyaralnak, a családdal, gyerekekkel boldog pillanatokat élnek meg, úgy tűnik, hogy a karrierjük is szárnyal, jól keresnek, azért tisztában vagyok vele, hogy a cukormázas felszín mögött nagyon sok olyan dolog van, amit nem raknak ki a közönség elé. Amikor emberek ledöbbennek, hogy milyen körülmények közül jöttem, én legszívesebben szeretném a múltat elfelejteni.

Egy ideje arra törekszem, hogy ne azért nézzenek fel rám, mert a család, ahonnan jöttem, nem adott motivációt, sőt ellenszélben kellett küzdenem, hanem tekintsenek rám úgy, ami az adott pillanatban vagyok. De mivel össze vagyunk kötve, különösen a családtagok, így valóban nagyon nehéz a szépre, jóra törekvés, ha a többiek nem ezt teszik.

Az alábbiakban életem 12 stációját mutatnám be:

1. 1982-ben megszülettem az akkori Hatostelepen. Nagyszüleim bányászok voltak, szüleim is egyszerű munkások. A víz nem volt bevezetve hozzánk.

2. 9 éves voltam, amikor a szüleim elváltak. Ettől kezdve én főztem, takarítottam, neveltem a nálam 7 évvel fiatalabb öcsémet.

3. 16 évesen kikerültem a családból, ettől kezdve egyedül laktam, és egyedül tartottam fenn magam. A gimnáziumot jó eredményeim ellenére félbehagytam és dolgozni mentem.

4. 20 évesen elindultam világot látni és hogy megteremtsem az alapokat az életemhez. Egy fillér nélkül az első nagy szerelmemet hátrahagyva vágtam neki.

5. 26 évesen beiratkoztam újra a gimnáziumba.

6. Megvettem első lakásomat és autómat önerőből.

7. 30 évesen leérettségiztem, nyelvvizsgáztam németből, majd emelt szintű érettségit tettem magyar nyelv-és irodalomból.

8. 32 évesen jelentkeztem főiskolára.

9. 5 évig jártam-közben már egyetem lett. Voltam ösztöndíjjal Bécsben szociológiát hallgatni és beiratkoztam a jogra is. Fél évig 3 egyetemet csináltam egyszerre.

10. Egyik reggel arra keltem, hogy nem mozdul a bal oldalam. 3 év alatt a gondolatok megváltoztatásával kihoztam magam egy autoimmun betegségből, ami az orvostudomány jelenlegi állása szerint nem gyógyítható.

11. 37 évesen lediplomáztam, nemzetközi kapcsolatok szakértő vagyok, 3 nyelven beszélek, jogot hallgatok és a saját vállalkozásomat építem.

12. Rendszeresen önkénteskedem, gyógyítok, adományozok. Mellette futok, jógázom, íjászkodok, önfejlesztek, blogolok, nyelveket tanulok és most éppen a bachata-t ízlelgetem.

Én hiszek egy tőlem független valamiben, ami létezik körülöttünk és ha figyelünk a jelekre és befelé, akkor segít, de feltétlenül szükség van egy életszemléletre, ami biztonságot ad. Ha valaki otthonról nem megfelelő alapokat hoz, akkor ott azért nagyon sok minden elcsúszhat, úgyhogy a tanulás, önfejlesztés kulcskérdés. Ha valakiben nincs stabilitás, elszántság, könnyebben befolyásolható. Ezért valamilyen alapvető struktúrát érdemes kialakítani. Lehet ez a hit, az élethez való viszony, életvezetés. És ez élethosszig tartó munka, de nagyon izgalmas tud lenni.

IDE KATTINTVA SZAVAZHATSZ