Mayer Marcellina

admin Elfogadom

Minden ember életében különböző nehézségek, megpróbáltatások, tények vannak, amiket vagy így vagy úgy, de fel kell dolgoznunk és el kell fogadnunk. Ez mindenki életében más, mindenki más nehézségekkel küzd, máshogy dolgozza fel azokat, azonban van egy dolog, ami talán mindenki életében, főként a nőkében nehézséget okoz. Természetesen ezt mindenki máshogy éli meg, mindenki más mértékben találkozik vele, ez pedig az öregedés.

Nem csak az öregedés természetes folyamatára gondolok, hanem az ezzel együtt járó, komplex dolgokra, és jelen esetben nem is a saját korosodásomra, hanem édesanyámra gondolok.
Ő jelenleg 69 éves. Évekkel ezelőtt a negyedik strokeja után lebénult. Szerencsére hamar felépült, tud járni, mozogni, ellátja magát, jól van. Hírtelen zajlottak le ezek az események és nagyon örültünk a felépülésnek. Pozitívan álltunk a dolgokhoz, olyannyira, hogy családon belül eleinte fel sem tűnt, hogy édesanyám beszéde akadozós, szakadozott, vontatott, lassú és nagyon nehézkes lett.
Míg nekünk ez szinte fel sem tűnt, sajnos rá kellett jönnünk, hogy az emberek nagyon nagy része egyáltalán nem érti amit beszél. Én 80 – 90 százalékra tippelnék, aki elsőre egyáltalán nem érti mit mond és sokszor azt is tapasztalom, hogy sem türelmük, se kedvük nincs így egyáltalán megpróbálni megérteni őt.

Ma már közös időtöltéseink során mindig engem kér meg, hogy beszéljek helyette, én rendelek étteremben ételt, ha kérdése van én teszem fel, a boltban a húspultnál én vásárolok. Eljutottam odáig, hogy poénkodunk rajta, hogy „én, mint könyvelő kiszámlázom neki a tolmácsolási díjjat”. Viszont valójában egy hosszú és nehéz folyamat vezett el odáig, hogy ez a fajta elfogadás kialakuljon.

Többféle korszakra emlékszem vissza, amikor elkezdtem erre ráeszmélni, és elkezdtem feldolgozni.
Volt, hogy türelmetlen voltam, és nem hallgattam végig.
Voltam mérges az emberekre, akik nem értik meg, hogy mit mond, amikor én értem.
Előfordult, hogy morogtam anyuval, hogy beszéljen végre normálisan.
Volt, amikor éreztem, hogy ezen nem tudok segíteni, ezért félre tettem, hogy megoldja önmagát. De nem oldatta meg. El kellett fogadnom.

Van, hogy teljesen én beszélek helyette és olyan is előfordul, hogy előszőr ő mondja el, és ha nem értik meg tolmácsolok.
Természetesen fel nem adtuk. Elfogadtuk, hogy jelenleg így van, de teljesen nem törődtünk bele. Édesanyámnak volt a legnehezebb. Ő is elfogadta, hogy sokan nehezen értik meg, több féle gyógyszert, kezelést, készítményt próbált és logopédushoz is jár.

Elfogadtuk, de nem adtuk fel.