Maicolo Elina Antonietta

admin Közönségszavazás

Elkezdem ott, hogy már a gyerekkorom sem volt egyszerű, mert édesapám itt hagyott minket mikor másfél éves voltam, édesanyám pedig sosem volt az az “igazi szerető anya” így 14 éves koromban, hosszas verések, szenvedés után bekerültem állami gondozásba. Amit a Heim Pál kórházas gyermekpszichológussal találtunk ki hosszas beszélgetések után. Innentől hamarosan jött a kamaszkor megfelelési kényszer lázadás, mindez valódi szülői háttértámogatás nélkül, állami gondozásban, nevelőkkel, gyerekfelügyelőkkel fűszerezve.

Valahogy a tanulás mindig megmentőként szerepelt az életemben minden lejtő után. Ebbe kapaszkodtam mindig is, ami valahogy átmentett a gondokon, érzelmi válságokon, rossz gyerekkoron, magányon szóval sok mindenen. Aztán az első szerelmen, a másodikon is és a harmadikon is és észre se vettem vége lett a Bsc-nek felnőttem és 28 lettem magam mögött hagyva az utógondozást. Újra szerelmes lettem a 4. kapcsolatom életem során, most 31 vagyok és 3 év alatt rengeteget tanultam magamról férfiakról nőkről. Mivel ebben a legutolsó kapcsolatomban is majdnem elvesztettem a személyiségemet, már majdnem megint az akartam csinálni amit mások várnak tőlem, de egy dologból nem engedtem, hogy a meglévő barátaimtól tiltsanak és hogy az önismereti utamat megakadályozzák és végre ez segített is közelebb kerülni önmagamhoz

 Újra beiratkoztam Msc levelező képzésre is menet közben az Egyetemre. Mellette fejlődési eszközként használtam és használom ma is a Pránanadit ami egy természet gyógyászattal foglalkozó ágazat (Tibetből, Nepálból származik), kicsit hasonlít a Reiki-hez. Szóval olvasgattam pszichológiai könyveket önismeretről, párkapcsolatról. Jöttek a felismerések napról napra, megint nem azt csinálom amit szeretek, megint bekapcsolt a női önbüntető mintám, még mindig nem szeretem magam. Először magamban kerestem a hibákat (önbizalomhiány) majd rájöttem, hogy egy nárcisztikus férfival vagyok együtt, így eldöntöttem ha nem tudjuk megbeszélni, nem tudunk változtatni szakítok, egy évem ment a mérlegelésre, de megérte, mert rengeteg tanulás volt benne. Elmentem két elég jó nőiesség önbizalom növelő tanfolyamra is. Igyekszem még ma is a gyakorlatba is átültetni az ott elhangzottakat. Kiléptem a kapcsolatból nemrég 2020 augusztusában, sokan gratuláltak a bátorsághoz, hogy megmertem lépni, mint kiderült a környezetem látta rajtam, hogy nem vagyok rendbe, talán társas magányban szenvedek.

Életemben először lakok egyedül önálló nőként, végre nem másoktól függve a saját fizetésemből (igaz most még albérletben). De mindennap dolgozok magamon és hálát adok, hogy meg mertem tenni, hogy jobban érzem magam és végre azt csinálhatom amit szeretek, nem korlátozz senki és tudom is és bízok benne hogy egy egészséges nő mellé egyszer megérkezik majd egy egészséges férfi is akivel boldogan élhetek egymást emelve és nem korlátozva. Addig is ön fejlesztve magamat.

Emellett rájöttem , hogy mi nők mennyire nem támogatjuk egy mást sokszor mennyire sok nő bizonytalan, hogy meg akarunk felelni szerepeknek társadalmi elvárásoknak és másoknak. Pedig minden nő csak akkor tud lágy és gondoskodó lenni és igazán a nőt és a női energiáit megélni, ha önmaga is boldog és tudja mit akar az élettől nem büntetve önmagát különböző hiedelmekkel.

Hiszem hogy visszahozható az a világ ahol a nők összetartanak és emelik egymást és a párkapcsolatokban is harmonikusan egyensúlyban van a férfi és női energia. Most léptünk rá a változás útjára, 2020-ban sokan kénytelenek voltunk befelé figyelni és elgondolkozni dolgokon. Mivel minden velem és bennem kezdődik, elkezdtem nem csak a kapcsoltaimra, a működésemre figyelni, hanem a környezetre is tudatosabb lenni. Ma már amiben megtehetem védeni a földet (vegyszermentesebben, hulladékmentesebben élni kis lépésekben otthon kezdeni) és egy szebb jövőt hagyni az utókornak is.

Haladva afelé hogy majd megtaláljam azt a dolgot az életemben amivel többet tudok segíteni másokon és másoknak, mert szeretem csinálni. Hálás vagyok annak a rengeteg segítőnek akivel találkoztam és aki elindított ezen az úton végre hogy megtaláljam a saját középpontomat és jól érezzem magam. Hiszem, hogy aki már elgondolkozik ezen jó úton halad egy jobb és boldogabb élet felé. Köszönöm, hogy megoszthattam ezt veletek!

IDE KATTINTVA SZAVAZHATSZ