Krüpl Edit

admin Közönségszavazás

68-as évjárat vagyok, falusi kivitelben, ami nagyjából azt jelentette, ahogy évek alatt rájöttem, meg kell valósítanom anyám álmait, anélkül , hogy másfajta életet élnék, mint ő. Ja, és ugye, csak a falu meg ne szóljon…..ez azért elég jó kis életindítás…. Hát egyik sem sikerült, így azt gondolom, hogy saját magam részére sikertörténet az életem.

Sokszor kötjük egy naphoz, egy pillanathoz a változást, élénken emlékszünk is a pillanat hangulatára. Pedig ezt sok kis pillanat sok kis döntése előzte meg, de mi mégis a nagy pillanatot őrizzük, mint pl. az esküvőt. Holott nem az “igen” kimondása volt a nagy tett, hanem a lánykérés, a helyszínkeresés, a köszöntő ajándék kiválasztása, stb, stb, amivel kb. őrületbe is kergettünk mindenkit, csoda, hogy a vőlegény bírta.

Na, én ezt így kihagytam, mert az első esküvőm előtt 2 hónappal “adtam” vissza a gyűrűt, múlt évezred, faluhely. Hetekig tépelődtem azon, hogy vajon mit szól a falu népe, a szüleim, és mégis arra a délutánra és estére emlékszem a legjobban, mikor eldöntöttem, 20 évesen ,akkor már a vénlány kategóriát súrolva, de megtettem. És minden nyomás ellenére kitartottam az elhatározásom mellett. Életem egyik legnehezebb döntése volt, de megtanított arra, hogy ne alkudjak meg, felismertem, mennyi erő van bennem. 2 évvel később pontosan ilyen viharos gyorsasággal mentem férjhez, mert lakást kaptunk 🙂

Nem emiatt, de elváltunk 13 évnyi házasság után, és akkor megráztam ismét magam, felismerve, hogy a házasságom évei alatt észrevétlenül mennyire elvesztettem az elhatározásomat, hogy nem alkuszom meg, hiszen apránként, mint jó feleségnek nem szólt másról az életem, mint megfelelni anyámnak, anyósomnak, férjemnek, hátha attól majd működik a házasságunk. Én közben elvesztem, eltűntem valahol. De nem működött, nem bizonyultam elég jónak így sem, így végérvényesen eldöntöttem, hogy a lényeges szempont: én mit ítélek meg jó útnak, és azon kell haladnom.

Persze a döntés egy dolog, a megvalósítás egy másik dolog. Így közel 15 év kellett, hogy egy biztos munkahelyet otthagyjak, és egy teljesen más területen próbáljam ki magam. Mondhatnám erre is, hogy egy pillanat műve volt a változás, de azért frissítettem az önéletrajzomat előtte 🙂

Mennyi lehet a 3000 karakter? Na mindegy, ez most nagyjából úgyis emlékirat szerűség lett 🙂 de mindezek a változások tettek apránként azzá , aki most vagyok, rangsor nélkül. Ezért úgy vélem , ennek az útnak nincs vége, csak időnként megpihenek 1-1 állomáson, ha kell erőt gyűjtök. Néha úgy érzem, csak most kezdődik igazán a kaland, tele útjelzőkkel, amiket igyekszem észre venni, és izgalommal vegyes kíváncsisággal várom, milyen lehetőségeket tartogatnak még számomra.

IDE KATTINTVA SZAVAZHATSZ