Kövér Bea

admin Közönségszavazás

Elengedni a merevítőköteleket…. avagy változni a változáshoz

 Amikor végig gondoltam mi a legnagyobb változás, ami az életembe bekerült az elmúlt időkben, egy egészen egyszerű és meglepő mondatra bukkantam: már hagyom, -merem hagyni, hogy maga a VÁLTOZÁS megtörténhessen bennem, az életemben, a világomban. Kicsit úgy, ahogy meg akar történni…

Önismereti utam kacskaringós ösvényei többször vezetnek vissza a generációs mintáimhoz. Sokszor volt fájdalmas felismerni, hogy amik a legjobban zavartak a szüleimben, bennem is ott vannak (pl. a merevség) és pont ezeket a beégett, másolt működéseket a legnehezebb elengedni. Sokat keresgéltem, hogyan vagyok én a biztonságérzettel és magával a boldogsággal. Nagy felismerésem az lett, hogy egy látszólag jól „ki merevítő-kötelezett”, koppra tervezett élet sem egyenes út a boldogsághoz. Azt vettem észre, hogy ezen az ingoványos önismereti úton egyre több olyan hús-vér nővel kereszteződik az utam, akik a zsigereikben érzik mi jó nekik, rendkívül bátrak, mernek lépni, sőt akár ugrani is.

Inspirálnak és egy bátrabb élet felé fordítják az arcom. Már a tudatos, kiszámolt, racionális döntéseket is egyre gyakrabban váltja fel nálam a „megengedésben levés”. Egy szikláról ugrás még biztos nem menne, de már többször hagyom, hogy „csak úgy megtörténjenek” a dolgok. Tervezés, előzetes „matek” nélkül. Már csak utána elemzek: mit is tanított nekem ez a helyzet? És általában így sem rosszabb a végkifejlet, sőt!

hogy így kezdtem működni, elkezdett az életembe beáramlani valami több és jobb: -Rám talált egy jobb munkahely. Pedig először olyan távoli volt a váltás jó kimenetele, mint Makó és Jeruzsálem. A szervezettből a strukturálatlanban találtam magam. Az új egy olyan munkahely, ahol bár nem mindig látható, hogy merre tartunk, de ilyen működés mellett is az évek alatt bizonyítottan jobb és jobb és egyre nagyobb a cég. Mi a titka? Az egyik, hogy intuitív a vezető. Nem merev, hanem felül a változások hullámára. Bátor. És bátorságra tanítja a munkatársait. Mindig kell egy újabb ötlet, innováció. Sokat tanulok itt. A fejlődésről, hogy az mitől indul be. Állóvízben ritkán fejlődünk. Nem szabad félni a változástól. Nem szabad mereven ellenállni annak, ami elindulna. Apró kavicsok is hatalmas hullámokat gerjesztenek, amik elérnek a túlpartig. Minden napra jut egy felismerés.

Valahogy jobban kezdtem illeszkedni a családomba is. Furcsa ezt így leírva látni, de igen, alapból egy lazább világnézettel bíró és kevésbé tervező otthoni kis csapatom van. (Talán ez sem véletlen, hogy kiket „kapunk”). Ma már kicsit lazább, az „élethez bátrabb” anyaként úgy érzem, talán hitelesebb, igazabb minta lehetek, mint korábban lettem volna. Talán még épp elcsíptem a kamaszom „kezét” és bizalmát, remélve azt, hogy évek múlva is úgy érzi, ha anyjához fordul tanácsért nem egy kijárt, kitaposott, kimatekozott utat tolnak majd elé, hanem a saját útjához segítik.

Azt a sémát is el tudtam már engedni, hogy csak a fiatalabb tanulhat az időstől. Tanulok a kamaszomtól és hagyom, hogy tanítson, és boldog vagyok, hogy már anyukám is többször beengedi, amit az utódok mondanak.

És tanítanak az éveim is. Például az olyan idők, amikor még csak a körvonalai látszódnak egy tervnek. Aztán menet közben beleszól az élet, belép ezer meg ezer akadály. Hányszor ráfeszültem, foggal körömmel, csak a kifixált felé akartam haladni…Tengernyi energiát elvett ez a „nagyon akarás”. És a végére mindig kiderül: a véletleneken, meg a más útvonalon át is valahogy mindig összeállnak az utak. És legtöbbször egy magasabb szintű és valami jobb alakul. És talán visszatekintve mindannyian megtalálhatjuk ott a saját kis válaszainkat: mire is tanított ez, mit is akart nekem üzenni ezzel az Élet? Kicsit a mantrám is lett ( ha néhanap visszaállok a korábbi merev működésemre, sémáimra): Elvégre tanulni jöttünk…Bea! Ne állj ellen a változásnak!

IDE KATTINTVA SZAVAZHATSZ