Horváth Szilvia

admin Elfogadom

Hogyan is fogadtam el saját magam!

Vöröshajú kislányként születtem! Amikor tudatába kerültem mindennek,hirtelen azt gondoltam nem leszek én soha normális tagja a társadalomnak.

Csúfoltak,gúnyoltak,kinevettek,megaláztak,különböző neveket akasztottak rám.
Szörnyű gyermekkorom volt.
Úgy éreztem nem szeret senki,és soha nem is fognak megkedvelni.
Egyszer egy gyenge pillanatomban befestettem a hajam feketére.

Azt gondoltam így megoldódik minden problémám.
Akkor jöttek az ellenkező gondolatok:miért tetted ezt, hová tűnt a szép vörös hajad? -és hasonló dolgokkal jöttek az ismerősök.
Fintorogtam! Azt mondtam most már nem vagyok más mint ti, beálltam a sorba ahol szőkék,barnák,feketék vannak.

Teltek az évek!Középiskolás koromban már senkit nem érdekelt a hajam színe.
Kinyílt a világ számomra. Barátiam lettek,fiúkkal is barátkoztam,keresték a társaságom. Akkor rájöttem nem számít kinek milyen színű a haja ember akkor is,és lehet jó ember is.

A 10 èves osztálytalálkozónkkon azt mondták nekem,szerettünk téged! Mondtam a társaságnak csodásan kimutattátok😔

Ott elengedtem a témát soha többet nem érdekelt miket mondanak rólam az emberek.

17 ève gyógypedagógus vagyok,a segítő szakma számomra hivatás. Sok dolgot át tudok adni a megélt érzéseimből a diákjaim számára.

Őket is arra tanítom:Mindegy ki milyen,hogy nèz ki akkor is ember!