Érezd magad sz.rul!

admin Egyéb

Anno a kezdő angol órán ülve nem értettem, miért kérdezik egymástól az amerikaiak, hogy “How are you?”, amikor arra egyetlen elfogadható válasz létezik. Az, hogy “Fine. Thank you!” Minek érdeklődni a másik hogyléte felől, ha nem is érdekel a valódi válasz? Minek a mosoly, ha nincs mögötte semmi? Persze kulturális okok állnak a háttérben, semmi magyaros panaszkodás, always smiling, mert a felhők fölött mindig kék az ég… Nekem ezekről a szituációs gyakorlatokról mégis mindig Örkény egyik egypercese jutott eszembe. Ez:

– Jó napot.

– Jó napot.

– Hogy van?

– Köszönöm, jól.

– És az egészsége hogy szolgál?

– Nincs okom panaszra.

– De minek húzza azt a kötelet maga után?

– Kötelet? – kérdeztem hátrapillantva. – Azok a beleim.

Boldogságkultusz

Manapság az egész életünket a boldogság kék madarának hajkurászása tölti ki. A legkülönlegesebb desztinációt, a legegyedibb beállítást, a sorszámozott darabokat keressük. A legek bűvöletében létezünk. Mindig, mindenhol.
Éles képünk van arról, milyennek kellene lennie az életünknek. Olvassuk a magazinokban. A játszótéren újra meg újra halljuk a tökéletes férj legendáját. A más gyereke mindig jólfésült, csendes, szófogadó. A más lakása mindig tiszta, a padlóról lehet enni bármikor. A más anyja alig várja, hogy vigyázzon az unokákra. Másnak van ideje fodrászra, kozmetikusra, másnak összejön a páros romantikus elvonulás háromhavonta. A más élete valahogy mindig sokkal izgalmasabb. Jobb. Élhetőbb.

Boldog pár kerékpározik

Fotó: Pixabay

Facebook kontra rögvalóság

Senki sem lehet boldog egyfolytában. Mégis, honnan tudnánk, hogy ez most az, ha nem lennének mélypontjaink? Honnan tudhatnánk, milyen az édes, ha nem éreztünk még sósat a szánkban?

Az érzelmek skálája színes és sokféle. Minden árnyalatot megélhetünk és olykor meg is kell élnünk ahhoz, hogy értékeljük, amink van. Vagy felismerjük a hiányt és rájöjjünk, mit is szeretnénk valójában. Gyakran előfordul, hogy annyira lefoglal bennünket a tökéletes kép megrajzolása, hogy akár hazudni is képesek vagyunk érte. Néha másoknak. Olykor önmagunknak. Akarjuk azt a nagy mosolyú fogpasztareklám életet, amit élni ugyan nem lehetetlen, de senkinek sem adatik meg. Akinek van, az sem kapta. Megdolgozott érte.

A gondolatok teremtő ereje…?

A boldogság a legértékesebb fogyasztási cikk. Mindenki hozzá akar jutni. Meg akarja szerezni, ha lehet, minél olcsóbban. Ha nem megy máshogy, bármi áron. Jelentkezik egy erős piaci igény, s mint mindig, arra jelentkezik egy piaci válasz is.
Önsegítő könyvek, légzéstechnikák, tornaklubok, hahotacsapatok, krémek, terápiák és filmek állítják, ők a bölcsek köve. Igaz is, nem is.

Nő gondolatok őszi erdő

Fotó: Pixabay

A tudatosság, a rendszerben való gondolkodás, az önmagunkra való reflektálás képessége mind elősegítik, hogy a napjainkat önmagukért és tetteikért felelős emberekként, komplex személyiségekként éljük. Ha úgy érezzük, hatással tudunk lenni az eseményekre, melyeknek középpontjában állunk, kompetensnek érezzük magunkat a saját életünkben, javul az önértékelésünk és boldogabbak is vagyunk. Ilyen értelemben minden önismereti munka szükséges és sikeres. Ugyanakkor érdemes kritikusnak lennünk, ha bármilyen elmélet vagy életmód egyetlen vezérgondolatot fogalmaz meg. A pozitív gondolkodás előre visz. Javítja a hangulatunkat és a jövőbe vetett hitünket. Ha ezerszer elképzeljük, hogy valami sikerül, kutatások által bizonyítottan nagyobb valószínűséggel sikerül elérnünk célunkat, mintha arra készülünk, hogy elbukunk. Az önsegítő könyvek, a vonzás törvényét hangoztató guruk egy valamit azonban elfelejtenek hangsúlyozni: ahhoz hogy esélyünk legyen a sikerre, valamit feltétlenül meg kell tennünk. Próbálkoznunk kell.

Boldogság percről percre

A legboldogabb emberek is szomorúak néha. A legsikeresebbek is elbuknak olykor. A kérdés leginkább az, hogy mi történik ezután. Vannak, akik padlón maradnak. Mások felállnak.  És ez az erő, amivel talpra küzdik magukat, a boldogságuk alapja.

Borzasztóan nehéz kinyitni a szívünket. Bizalommal állni minden emberhez. Ahhoz is, akit nem ismerünk. Ahhoz is, akiről rosszakat hallottunk. Vagy akinek más a bőrszíne, a vallása, a politikai nézete. Megtörténhet, hogy megbántanak. Belegázolnak a lelkünkbe. Becsapnak, megaláznak, megégetjük magukat. A rossz hír, hogy bármi megtörténhet.
De van jó hír is. Bármi megtörténhet!

smile mosoly szomorú harag kétségbeesés

Fotó: Pixabay

 

Test/beszéd

Amy Cuddy, a Harvard pszichológusa kutatásában azt vizsgálta, van-e összefüggés a testbeszédünk és a közérzetünk, sikerességünk között. Ha mosolygunk, miközben rosszul érezzük magunkat, az agyunk kognitív disszonanciát él át. A kognitív disszonancia az a zavar, ami akkor keletkezik, amikor mást teszünk, mit amit valójában gondolunk. Az agynak elsődleges célja az ilyen zavar megszüntetése, tehát valahol állítani fog a rendszeren. Emiatt vagy a mosolygást hagyjuk abba, vagy a rosszkedvünk enyhül észrevétlen.  Hasonló a helyzet a teljes testbeszédünkkel is. A pozitív irányú változás a testünk mozdulataiban megváltoztatja a hozzáállásunkat, növeli a tesztoszteronszintünket, erősebbé tesz minket. Nemcsak nagyobbnak érezzük magunkban a potenciált, mások is szimpatikusabbnak találnak minket.

Hogy vagy?

Legközelebb, ha valaki megkérdezi, válaszoljunk őszintén. Mondjuk el, hogy éppen mi foglalkoztat bennünket. Aggaszt, hogy a gyerek a harmadik egyest gyűjti be biológiából? Tanácstalanok vagyunk, hogy mi legyen az ebéd a hétvégén? Ötletünk sincs, mit vegyünk az anyós születésnapjára, vagy hogyan juthatnánk tíz szabad perchez? Mondjuk el! Kérdezzük meg! A másik ember is éppen olyan, mint mi. Neki talán van ötlete. Talán tudja, hogy ki tudja. Talán ismer valakit, aki segíthet. Ráadásul esélyt kap arra, hogy közelebb kerüljön hozzánk.

Mi milyen gyakran kérdezzük ezt másoktól? Tartsunk önvizsgálatot! Hogy vagy? Szokott érdekelni minket a válasz? Van időnk, hogy meghallgassuk a másik mondandóját…? Mert sokszor csak ennyi kell a boldogsághoz. Öt perc csend. Öt perc odafordulás és figyelem.