Énidő: mennyi az annyi?

admin Egyéb

Egy hotel által finanszírozott reprezentatív kutatás szerint a magyarok 82%-a gondolja, hogy mindenkinek szüksége lenne napi egy óra énidőre. Hatvan olyan percre, ami csak az övé. Amiben nem kell kompromisszumot kötni, nem kell máshoz igazodni, nem kell magunkat hátra sorolni. Amit nem kell kérni, hanem jár.

homokóra

Fotó: Pixabay

 

60 perc az élet?

Talán mind egyetérthetünk abban, hogy ha lenne napi egy ilyen óra, akkor boldogabbak és erőteljesebbek lennének az anyukák, kipihentebbek és türelmesebbek az apukák. Napi egy óra bootolással egészségesebben, kerekebben működne a rendszer. A nap azonban mindenkinek csak huszonnégy órából áll. Két felnőtt esetén ez már napi két óra, ami pedig már a napnak már csaknem  10%-a. Nem sok, persze. De mégis rengeteg, ha egy négyfős családot veszünk alapul. Reggel ébredés után legfeljebb két órával már iskolában és óvodában a gyerekek helye, felnőtteknek kezdődik a munka. A délutáni ovi-suli körnek öt órára van vége, onnan már csak három óra lefekvésig. Ebbe a három órába kell(ene) beleférnie a játszóterezésnek, a sportnak, a fejlesztő feladatoknak, a házimunkának, a közös beszélgetésnek, a játéknak, a házi feladatnak, a pihenésnek és persze a szülők egy-egy óra énidejének is.

Jut is, marad is

Ennek fényében nem meglepő, hogy a megkérdezettek mintegy 44%-ának vágya ugyan van a napi egyedüllétre, de lehetősége sajnos nincs rá.
Az énidő fontossága elvitathatatlan, de mit tegyünk, hogy legyen is benne részünk? Minden család helyzete egyedi, akárcsak a lehetőségei. Sokat számít, hogy vannak-e gyerekek, hányan, mennyi idősek, van-e segítség a láthatáron. Akkor is érdemes azonban időt szorítani önmagunkra- és ezáltal közvetett a családunkra-, ha lehetetlennek tűnik a kivitelezése.

fürdőkád nő olvas

Fotó: Pixabay

Ha kicsi baba van a családban, apa elviheti sétálni a babakocsiban hetente két-három alkalommal, így anyának kanyarítani lehet egy kis időt. Elmenni otthonról talán nem sok az az egy óra, de egy láblógázós sorozatnézéshez, vagy elnyújtott kádfürdőhöz éppen elegendő. Ha a gyerekek nem túl nyitottak az idegenekre, s így nem tudunk bébiszittert hívni, kérjünk segítséget altatás utánra. Egy késő esti romantikus mozi vagy egy séta a csillagok alatt is jó program a párunkkal. Ha esély sincs elhagyni a lakást kettesben, még mindig rendezhetünk otthoni randivacsit, vagy társasjátékozós estét. Apát se felejtsük ki a jóból! Bowlingozás a haverokkal, sport vagy a Terminátor- összes… mindegy, a lényeg, hogy jusson idő neki is!

Havi bontásban

Sajnos, vagy nem sajnos, előállhat az életünkben olyan helyzet, hogy anyagi vagy egyéb források híján a heti rendszerességű kimozdulás is lehetetlen küldetésnek tűnik. Higgyük el, hogy nem az! Kezeljük ugyanúgy, mint a szülői értekezleteket, vagy orvosi vizsgálatokat. Egyeztessünk, írjuk be a naptárba, aztán adjuk meg magunknak – és egymásnak -, ami jár. Ha beteg a gyerek, majd apa megoldja. Ő is képes lázat csillapítani és vacsorát készíteni. Talán nem csinál mindent ugyanúgy, mint mi, de nagy szerencse, hogy nem is kell neki. A-ból B-be többféle útvonalon is sikeresen eljuthatunk!
A szükség nagy úr, de ha épp üres a családi kassza, akkor is sétálhatunk egyet egyedül! Beülhetünk egyetlen teával is olvasgatni egy kávézó szegletébe, vagy elmehetünk egy barátnőnkhöz, hogy ott csacsogjunk. Ne kifogásokat keressünk, hanem megoldásokat. Jár nekünk!