Én: Időt kérek!

admin Egyéb

Nem tudom, észrevettétek-e már, de az emberek alapvetően két okból panaszkodnak. Vagy azért, mert gyakorlatilag folyton egyedül vannak, vagy azért, mert tulajdonképpen soha nincsenek egyedül. Jónéhányan mondják, hogy nem is szeretnénk egyedül maradni, mert a magány rossz. Nos, néha a magány is lehet produktív. De ennél sokkal fontosabb, hogy megértsük, egyedül lenni nem magányos dolog! (Miközben néha valakivel lenni is fájdalmasan magányos.)

nő kajak egyedül

Fotó: Pixabay

Az egyedüllét lehetőséget ad arra, hogy megmerítkezzünk önmagunkban. Meghalljuk a belső hangunkat, teret adjunk a saját vágyainknak. Beszélgetésbe elegyedjünk azzal az emberrel, akit legrégebb óta ismerünk. Milyen sokan vannak, akik már elfelejtették, hogyan is kell szeretni saját magukat! S vajon el tudja-e bárki is fogadni a szeretet, ha nincs benne önelfogadás?

Hol az asszony helye?

retro háziasszony konyha

Fotó: Pixabay

 

Szólásmondásaink leképezik mindazt, amit hagyományosan a kultúránk igaznak gondol. Az asszony nem ember, s az asszonykönny hamar szárad, meg a szoknya amúgy is sok mindent eltakar… Sok minden változott, mióta a társadalmunk átalakulóban van. És sok minden sajnos – még – nem. Miközben a nők társadalmi szerepvállalása jelentős, s kevés család tudja-akarja fenntartani magát egyedül a férj fizetéséből, addig a háztartási feladatok megosztásának hajlandósága sokkal kevésbé jellemző. A legtöbb családnál a férfi háztartási feladatai kimerülnek a ház körüli munkákban, esetleg a szemetes ürítésében. A gyermekek körüli teendők nagyja, a betegápolás, az orvosi vizsgálatok, a családi ünnepek, az intézményi feladatok, a konyhai tevékenységek, a tisztasággal kapcsolatos házimunkák jelentős része- a főállású munka mellett, természetesen- a feleségre maradnak. Emellett a nő persze legyen szexistennő, járjon fodrászhoz, kozmetikushoz és öltözzön otthon is divatosan. Hallgassa meg az urát, legyen füle és szíve a problémákra és engedje néha szabadjára azt a  férfit, hát egész héten dolgozik a szerencsétlen!

Anyák eltávon

Ha a párunk támogatóan lépne fel, még akkor is akadhat egy idősebb nőrokon – az anyánk, az anyósunk, a nagynéni, a szomszéd… -, aki jobban tudja nálunk, hogyan is lehetnénk rendes nők, anyák, feleségek. Vagy olyan szerencsénk van, hogy támogató női közösségben élünk? Akkor nekünk vannak irreális elvárásaink önmagunkkal szemben. Elnyomjuk magunkat egy olyan eszményképért, ami talán sose tett teljessé senkit. Egymást bezzegeljük bele a boldogtalanságba. Ritka – bár egyre gyakoribb -, hogy a férfi ‘engedi el’ a feleségét barátnős hétvégére, vagy iszogatásra. Ha egy anya megy el otthonról – ha elmegy egyáltalán – először engedélyt kér. Nemcsak közli, hogy ezt szeretném, ez lesz. Kéri, mintha még mindig kamasz lenne. Várja a tökéletes pillanatot, amikor van esély az igenre. Ha sikerül kiegyezni valamiben – ami sokszor nem az, nem pont úgy és nem pont akkor van, amit eredetileg szeretett volna -, akkor szervez, készül. Több napi hideg-meleg élelem. Listák. Apa mit, hol talál. Kit kell hívni, ha lázas, ha sír, hol van az alvós maci, melyik a kedvenc mesekönyv. Hogyan kell jól fürdetni, etetni, átölelni.

autó nyitva nő indul

Fotó: Unsplash

Aztán az utolsó utáni pillanatig fogvacogás. Remény. Nem lesz-e lázas? Nem fog-e sírni? Megoldja-e apa, a mama, a bébiszitter? Vigyáznak-e majd úgy rá, ahogy ‘kell’? Ha becsukódik az ajtó és anya már kint van egy szabadabb világban: miért sír? Miért nem? Fülelés a lépcsőházi folyosón. Várakozás a ház előtt a kocsiban. Megnyugszik? Azért nem sírt, mert örül, hogy végre megszabadul tőlünk?! Nehézkes elindulás. Telefont nézegetős, ideges várakozás. A felszabadulás helyett gyerekekről csevej, vége- hossza nincs. Hazaérkezés után ölelések, fektetés. Aztán romeltakarítás. Minden szanaszét. És persze hálásnak is kell lenni, hiszen elmehettünk otthonról!

Az igazi énidő

A valódi énidő legfontosabb tulajdonsága, hogy jár. Nem luxus. Nem kellene, hogy az legyen. Ideális esetben a család felismeri, hogy minden tagja épp ugyanolyan fontos. Sőt! Ha az alappillér betegszik bele az állandó készenlétbe – akár egy kiadós megfázás, akár egy súlyos betegség által kiabál a lelke -, az egész család egyensúlya felborul. Naponta kell, kellene, hogy legyen idő egyenként mindenkire. Ha a rohanós hétköznapokban tizenötpercnyi csendes kapucsínózásra futja, akkor úgy. Ha nincs, csak heti egy óra, akkor jusson annyi nyugodt egyedül olvasás anyának. Ha havi két este tud anya edzeni, moziba, vacsorázni menni, akkor azt a két estét ne vegyük el tőle. Ne vegyük el magunktól!

Érvek férjeknek

Az a nő, aki szereti magát, akinek van ideje és lehetősége rendezni a saját gondolatait, aki pihenhet… akit úgy szeretnek, ahogy arra neki szüksége van, hálás. Odaadó. Az ágyban és az asztalnál. Könnyebben és szívesebben ölel. Könnyebben és szívesebben ad.

happy nő

Fotó: Pixabay

Ki ne látott volna már melegítőnaciba szürkült, megfáradt egykor volt szépségeket? Megfakult és keseregve kacagó nagydumás csajokat? Meg kell értenünk – és a környezetünkkel is meg kell értetnünk -, hogy az állandó rendelkezésre állás iránti igény a rekreációra fordítható idő nélkül csak a kiégéshez vezethet. Időben észre kell vennünk, hogy ha nincs pihenés, ha sosincs én, mindig csak ti, esetleg mi van, akkor idővel az anya, a nő, csak fizikailag van jelen. Érzelmileg nem elérhető.

Márpedig otthonmeleg nem lesz magától. Kell hozzá egy nő. Egy pár. És sok-sok igazi, szívből jövő szeretet!

Te hogyan csinálod? Írd meg nekünk! A Mértékadó CSAK Pont pályázatot indít ‘Ez az én időm: Fontos vagyok számomra!’ címmel, melyre várja mindazon nők írásait, akiknek van része énidőben. Meséld el, hogyan csinálod, mivel töltöd, milyen gyakran van rá lehetőséged? Mit nyersz általa Te és mit a családod? Ragadj klaviatúrát és mondd el történetedet legfeljebb 3000 karakterben. A zsűri a három leginspirálóbb történet mesélőjét és a közönségdíjas pályázat íróját gálaest keretében díjazza.
Részletekért katt ide!

Saját történetedet ide kattintva töltheted fel.