Vállalkozom, tehát vagyok (1. rész)

admin Egyéb

Az édesanyák egy részében az otthon töltött hosszabb-rövidebb idő alatt felmerül az igény, hogy a GYED vagy a GYES letelte után valami mással foglalkozzanak, mint azelőtt. Ennek sok oka lehet. Néhányan a gyermekkel otthon töltött idő alatt megváltoztunk, ezért máshova szeretnénk helyezni a hangsúlyokat. Van köztünk, aki szükségből vagy érdeklődésből rátalálnak egy fejlesztő- vagy terápiás módszerre, amelyben szeretnének elmélyülni. Sokunk már a szülés előtt is olyan munkakörben teljesített, amit nem szeretett igazán. Esetleg kézműveskedni kezdtünk, megszerettünk egy alkotótevékenységet és szeretnénk immár a hobbinkból megélni.

Menni vagy nem menni

Azt is kénytelenek vagyunk figyelembe venni, hogy vajon rendelkezésre áll-e segítség a családon belül. Van-e hadra fogható nagyi, aki a szüneteket és a kisebb betegségeket egyszemélyes haderőként levezényli? Ki mozgósítható, ha elhúzódik a munkaidő, beáll a forgalom vagy céges esti programra kell menni? Ha nincs senki, akit rendszeresen és igény szerint „ugráltathatunk”, még inkább elgondolkodunk. Mi legyen? Keresünk-e annyit, hogy a délutáni különórák, nevelés nélküli munkanapok és délben véget érő iskolai események idejére külső segítséget alkalmazzunk? Mennyire fontos a havi fix? Mi az, amivel szívesen foglalkoznánk? Merjünk-e belevágni? Általában hónapokig megy a belső sakkjátszma, különösen, ha az önállósodási gondolatokra a család nem rezonál.

Fotó: Unsplash

Ésszel vagy szívvel?

A sikerességhez elengedhetetlen a szívben rejlő bizonyosság. Az a meggyőződés, hogy arra az útra készülünk lépni, amelyen járnunk kell. De emellé azért nem árt némi tudatosság. Utána kell néznünk a lehetőségeknek és feltételeknek. Jogszabályok, adózási előírások, végzettségek, székhely-gondok, viszonylag sok olyan terület, amelyen járatlan az, aki korábban mindig alkalmazottként dolgozott. Az információk egy részét megtalálhatjuk az interneten is, illetve sok hasznos értesülésre tehetünk szert a közösségi oldalak specifikus csoportjaiban. Ne feledjük azonban, hogy a klaviatúrák előtt a legtöbb esetben nem guruk ülnek, hanem ugyanolyan földi halandók, mint mi magunk. Ha valamely kérdésben hivatalos – és 100%-ban biztos- állásfoglalásra van szükségünk, kérjük fel levélben vagy e-mailben az illetékes szervet tájékoztatásra.

Azt sem árt tisztáznunk magunkban, pontosan mivel is szeretnénk foglalkozni. Milyen szellemi vagy fizikai terméket szeretnénk értékesíteni? Mennyi időt tudunk erre szánni? Mihez értünk? Honnan hová szeretnénk eljutni?

Monitorozzunk

Blogolnánk, vlogolnánk vagy podcastet gyártanánk? Van-e szükségünk ehhez teljes munkaidőre? Mennyi idő múlva és milyen anyagi hasznot hozna ez a vállalás? Mekkora befektetés szükséges ehhez? Legyünk kíméletlenül kritikusak magunkkal szemben és monitorozzuk a piacot! Elképzelhető, hogy amire vágyunk, heti néhány órában felépíthető? Akkor érdemes megfontolnunk, hogy meglévő állásunk, a havi fix mellett formáljuk, a szerelemprojektet.

Felfedeztünk egy piaci rést és szeretnénk mi befedni azt? Szuper! Ezek szerint mindig van új a nap alatt! De ha nem formabontóan újszerű az ötletünk, akkor is teremhet számunkra babér. Érdemes ugyanakkor – bármilyen kőkorszaki is, a háztartási csomagolópapír, meg pár kiszuperált filc tökéletesen alkalmas erre – költségvetést készíteni. Mennyibe kerül egy weboldal? Egy webshop? Mennyibe a profi termékfotózás, az imázsfotók, a szövegíró? Tudunk-e SEO-zni, mit kell megtanulnunk, hogy ne legyen szükségünk szakértők segítségére? Mennyi időt kell erre szánnunk naponta? Hol tároljuk majd az árukészletet, hogyan intézzük a postázást? Mennyi ideig nem vehetünk ki pénzt a cégből ahhoz, hogy valóban fejlődni tudjon?

Fotó: Unsplash

Ha boltot, vagy nagy eszközigényű szolgáltatást szeretnénk elindítani, akkor valószínűleg hatalmas egyszeri befektetésre van szükségünk, majd hónapról hónapra, negyedévről negyedévre újabb beruházásokra. Az üzletben a személyes márka építésén és a lojalitáson túl is érvényes, hogy aki lemarad, kimarad.

Mennyi az annyi?

Szakember bevonásával, piackutatással, a konkurencia figyelésével meg lehet határozni, hogy merre érdemes elindulni és azt is, mire lehet számítani. A költségek alakulása függ az adózási formától, a vállalkozás arculatától és sok egyéb tényezőtől, de azért vannak általános irányelvek és tapasztalatok. Azt szokták mondani, hogy úgy érdemes kalkulálni, hogy az első év biztosan veszteséges, a második nullás és a harmadik évben lehet számítani valamiféle haszonra. Ez azért ebben a formában nem igaz, de arra mindenképpen érdemes kalkulálni, hogy ha sikeres első évet zárunk is, valószínűleg ingyen dolgoztunk és a teljes bevételt kénytelenek voltunk visszaforgatni. Legalábbis, ha nem szellemi szolgáltatást nyújtunk. De ezekben az esetekben is szükség van eszközökre, olykor iroda- vagy terembérlésre és folyamatos önképzésre.

Létezik-e vállalkozóalkat?

Sokan sokfélét gondolnak ezügyben. Van, aki szerint tulajdonképpen bárkiből lehet sikeres vállalkozó, míg mások szerint különleges talentum és személyiség szükséges hozzá. Az igazság mindig valahol középen található… Sokan biztosíthatnak tisztes megélhetést a családjuknak, s néhányan az egekig szárnyalhatnak.

Fotó: Unsplash

Vannak azonban, akiknek egészében véve mégiscsak komfortosabb az alkalmazotti státusz. Vállalkozóként valóban sokkal rugalmasabb a munkaidőnk, el tudunk szaladni a gyerekért az oviba, vagy el tudjuk vinni szakkörre. Cserébe viszont szinte biztos, hogy éjszakába nyúlóan kell majd kipótolnunk ez „elvesztett” időt. Egyszemélyes hadoszlopként miénk a döntés joga és lehetősége, ahogy a felelőssége is. Egyes egyedül a miénk. Az elején egyszemélyben vagyunk sales-ek, marketingesek, ügyfélszolgálatosok, designer- ek, csomagolók, social media managerek, termékfejlesztők, könyvelők, alkotók, szakmunkások, fotósok, szövegírók, ötletgazdák és szerelmesek. Anyák és feleségek.

Nekünk kell ügyelnünk mindenre. Miénk a siker és miénk döntés.

A sorozat második részében az adózási formákkal, székhely-bejelentéssel és a mentális felkészüléssel foglalkozunk.