Vincze Hajnalka

admin Elfogadom

Mi is az elfogadás?

Egy életen át tartó tanulási folyamat. Önmagunk elfogadása az egyik legnehezebb feladat.
Az egész gyermekkoromat és ezáltal iskolás éveimet szociális hátrányaim befolyásolták, melybe bele tartozott az állandó súlyproblémám is. Alacsony önértékelésem miatt magammal szemben óriási elvárásokat támasztottam, egyfajta önbántásként. A tanulásba menekültem, állandó bizonyítási vágy volt bennem és mivel fogékony voltam humán tárgyak iránt, versenyek és ünnepségek állandó résztvevője lettem. Mivel önmagamat sosem tartottam elég jónak, sosem tudtam elfogadni, így mindig arra törekedtem, hogy környezetem, családom, nagyszüleim, tanáraim elismerjenek, elfogadjanak,büszkék legyenek rám.

Ilyenkor azt éreztem “én is vagyok valaki” “belőlem is lehet valaki”.

A pályaválasztásnál már tudtam, hogy pszichológus szeretnék lenni, hogy segíteni tudjak másokon, felszínre hozni az elfojtott érzéseket, melyek meggátolnak minket abban, hogy önmagunk lehessünk. Sajnos a “nem vagy elég jó” érzés utolért, így nem volt bátorságom és kellő motivációm, hogy jelentkezzek! Középiskolai éveim alatt már tudatosan készültem arra, hogy felsőbb tanulmányaimban szociális készségeket elsajátítva, szociális szakember lehessek. Végig arra törekedtem, hogy saját fájdalmaimból, önértékelési problémáimból erőt és tudást kovácsoljak és megtanuljak másokon segíteni. Életem legszebb évei voltak, ahol megtanulhattam a segítő szakma alapjait,hogy segíteni tudjak a segítségre szoruló embereken.

Ma már családanyaként, tanulva hibáimból,próbálom fiamnak átadni azokat a szociális értékeket, mellyel önmagát erősítve könnyebben tudja elfogadni saját magát és ezáltal a környezetét is.

Záró gondolatként úgy vélem az elfogadás nem egy kegy, hanem alapvető emberi jog!Emberi jog önmagunk és önmagunk által a környezetünk, a környezetünkben élő, szociális és egyéb hátrányokkal küzdő embertársaink elfogadása.